Huszonegyedik fejezet

Lassan és nehezen ébredtem fel. Úgy éreztem magam, mintha mindent megtettem volna, hogy magamba szívjam az összes szeszesitalt egy olyan kocsmában, ahol az italokat nem vizezik fel, ahol a korsókat nem mossák el, és ahol az elsősegélykészlet egyetlen sugárvetőt tartalmaz, amellyel bárki megszabadulhat a kínjaitól. Igazából még ennél is rosszabbul éreztem magamat. Csaknem biztos voltam abban, hogy nem vettem részt efféle ivászatban, ugyanis nem találtam a testemen kék foltokat vagy sebeket, és a kevés zúzódásomról tudtam, hogy a felkészülés során keletkeztek. Mindezeken felül B tény, hogy a legközelebbi kocsma öt parszekre esett, párosulva azzaI a ténnyel, hogy a Falcon távozása után nem maradt űrhajó a Yavin-4-en, szintén ellentmondott azon sejtésemnek, miszerint másnaposságtól szenvedek.

Csakhogy olyan pocsék állapotban voltam, mintha gyalog megtettem volna azt a bizonyos öt parszeket. Noha erős vágyat éreztem arra, hogy fekve maradjak, amíg szép csendben elpusztulok, kikászálódtam az ágyból, és felvettem a futáshoz használt ruháimat. Ami nyomban segített felébredni, miután továbbra is vizesek és hidegek Voltak, ugyanis az éjszaka folyamán elmentem egy rövid körre annak érdekében, hogy kiégessem magamból a Skywalker mester miatti csalódottságomat.

Az izmaimat olyannak éreztem, mintha karbonitba ágyazták volna őket, de sikerült mozgásra bírnom valamennyit. Egyre gyorsabban botorkáltam előre, aztán amikor kiléptem a szentély főbejáratán, meglepetésemben elvétettem a lépést, és úgy összeakasztottam a két bokámat, hogy hasra estem. Az épület melletti leszállópályán egy Z-95 Headhunter állomásozott. Egy pillanatra megrémültem, mert megfordult a fejemben, hogy talán mégiscsak egész éjjel vedeltem, és elloptam a gépet, de hamar megnyugodtam, és még csak a Jedi-módszerekhez sem kellett folyamodnom ennek érdekében. Rájöttem ugyanis, hogy amilyen állapotba kerültem, okvetlenül összetörtem volna a hajót leszállás közben - ami aligha tetszett volna Mara Jade-nek.

A felismerés, hogy Mara vadászát bámulom, kisöpörte elmémből a kábaság utolsó foszlányait. A hajót Kyp lopta el, és ha a gép visszatért, akkor ő is. Talpra ugrottam, és odarohantam a Z-95-höz, közben az érzékeimet kiterjesztve kutattam Kyp jelenléte után. Érzékeltem néhány gyenge nyomot, de ezek főleg a kezelőszervekből áradtak, amelyeket hosszabb-rövidebb időre megérintett és megszorított.

Rövidesen megfordultam, az Erőn keresztül tájékozódva követtem Kyp nyomait, és alig egy perccel később eljutottam a szentély alapjához. Az épületet borító kúszónövények eleven szőnyegébe keskeny ösvény kanyargott, amely egy lépcsőhöz vezetett. Magán a lépcsőn egyetlen szál növény sem árválkodott, míg azok, amelyek a közelében éltek, fakónak és satnyának tűntek. A nyúlványok elhúzódtak a kőbe vésett feljárótól, és jócskán összezsugorodtak.

Kettesével vettem a fokokat, mind hevesebben zihálva rohantam felfelé. Fogalmam sem volt, hogy mi vár rám a tetőn, vagy hogy miképp fogok megvívni Kyppel, ha odafent találom. Mindenesetre lélekben felkészültem az összecsapásra, és merítettem a világos oldal energiáiból, hogy a testemet is felerősítsem. Csakhogy mialatt így tettem, az a csüggesztő érzésem támadt, hogy nincs az a felkészülés, amely elég lenne ahhoz a kihíváshoz, amellyel hamarosan szembe találom magam.

A lépcső legfelső szakaszának közelében új érzések özönlöttek felém a piramis tetejéről. Érzékeltem, hogy néhány társam odafenn van, és az érzelmeik skálája a döbbenettől és haragtól a sajnálkozásig és kétségbeesésig terjedt. Végül felértem a Szentély lapos tetejére, és megláttam Cilghalt. A mon calamari a kövezeten térdelt, és az ölében tartotta Luke fejét. Streen a közelben állt, és a szemét tágra nyitva bámulta a mestert.

- Él még? - suttogta elhaló hangon. - Nem hallom őt...

Cilghal mozdulatlanná dermedve figyelte a mestert, aztán megrázta sárga és zöld színekben pompázó fejét. Közölte, hogy érzi Luke szívverését, illetve hogy a mester mellkasa, ha alig észrevehetően is, de lassan emelkedik és süllyed.

- Csakhogy nem találom őt odabent - jelentette ki aztán a mon calamari. - Amikor az Erővel megérintem, csak a nagy ürességet érzélékelem...

Sietve kiterjesztettem az érzékeimet, és megpróbáltam rábukkanni arra, amire a társam nem tudott. Mind nagyobb nyomást kifejtve külső Erő-hálót szőttem a belső energiáiból, és ezzel igyekeztem rátalálni Skywalker mester lelkére és szellemére. Eszembe jutott a tanítása arról, hogy valamennyien sugárzó lények vagyunk, nem pedig hitvány anyag, csakhogy ezt nehezen tudtam elfogadni, mialatt megvizsgáltam elhagyatott testét. Ám ennek legszemléletesebb bizonyítéka ott volt, pontosan az orrom előtt: a testét módomban állt megfogni és megtapintani, de őt magát egyáltalán nem érzékeltem.

Kirana Ti a torkára szorította ujjasa nyakrészét, és felnyögött:

- Most mihez kezdünk?

- Magunkra maradtunk - tette hozzá szaporán pislogva Cilghal. Tisztán kihallottam hangjából a kétségbeesést, és megéreztem, hogy dermesztő félelem ébredezik valahol a bensőm mélyén. Azon I legkevésbé sem csodálkoztam, hogy Kyp képes volt a falhoz vágni engem, mert mindig is tudtam, hogy sokkal nagyobb a hatalma, mint nekem - még a másik teremtmény támogatása nélkül is. Azt azonban álmomban sem hittem volna, hogy ketten együtt erősebbek Luke Skywalkernél. A tényt, hogy a sötét alak el tudott rejtőzni a Jedi-mester elől, azzal magyaráztam, hogy a különleges adottságai révén képes álcázni a jelenlétét az Erőben.

Ha valaha is megfordult volna a fejemben, hogy Luke veszélyben van, keményebben dolgoztam volna azon, hogy meggyőzzem őt cselekednie kell. Hirtelen savanyú ízt éreztem a számban. Ha egyszer majd nekilátunk felsorolni a kudarcainkat, előkelő helyre kerülök a listán keseregtem magamban. Folyton mondogattam Luke-nak, hogy szociopata gyilkossal van dolgunk, de nem tudtam meggyőzni őt arról, hogy mennyire súlyos a helyzet. Úgy láttam, képes megbirkózni a problémával, és csak annyit kért tőlem, hogy lássam el információkkal, amelyek alapján eldöntheti, milyen irányba induljon el.

És én hagytam, hogy csak ennyit tegyen. Lehunytam a szemeimet, és a legszívesebben pofon vágtam volna magamat. Mégis, hittem? Én vagyok az, akinek vannak tapasztalatai az efféle szörnyetegekkel, nem Luke Skywalker. Készséggel átadtam neki minden felelősséget, holott ugyanolyan problémával került szembe, mintha a világmindenség minden baját kellett volna megoldania egycsapásra. Én pontosan az ellenkező hibát követtem el, mint ő, és mégis, az enyém összevegyült az övével.

Idáig jutottam a töprengésben, amikor hirtelen belém vágott, hogy mennyire ostoba és öntelt gondolatok forognak a fejemben. Luki Skywalker megküzdött Darth Vaderrel és a Császárral, sőt az Újjászületett Császárral is, és győzelmet aratott. Márpedig, ha azok nem voltak szörnyetegek, akkor szörnyetegek nem léteznek. Skywalker mester több mint alkalmas volt arra, hogy elbánjon velük - csak hogy ettől a jelenlegi állapota még inkább megdöbbentőnek és még rémisztőbbnek tűnt.

Mialatt Cilghal kiegyenesítette a mester lábát, én tetőtől-talpig végigmértem őt. Alaposan eltoltam a dolgot, és emiatt Luke így feküdt idefent, a szentély tetején. Persze, ha másként jártam volna fl, az sem jelentett volna garanciát arra, hogy nem ugyanitt végzi ugyaijl így, de az események talán más fordulatot vettek volna, egy jobb fordulatot. Súlyos mulasztást követtem el, ráadásul az önhittségeiül tői vezérelve azzal vádoltam Luke-ot, hogy ő mulasztott el valami fontosat.

Na, akkor a kudarcok és mulasztások sorának itt és most vége szakad - határoztam el magamban, és úgy összepréseltem a két fogsoromat, hogy az arcizmaim majdnem görcsbe ugrottak.

- Nem maradtunk magunkra - jelentettem ki határozottan. - Itt vagyunk egymásnak. Lehet, hogy nem vagyunk Jedik, de tehetetlenek sem vagyunk.

A dathomiri boszorkány rám nézett, és megismételte az iménti kérdését:

- Most mihez kezdünk?

- Azt tesszük, ami nyilvánvaló, nemde? - válaszoltam, és hüvelykujjammal a hátam mögé, a Headhunter irányába bökve folytattam: - Kyp itt járt, és nagy téttel merném fogadni, hogy ő a felelős azért, ami Skywalker mesterrel történt. Először is tudatnunk kell a coruscantiakkal, hogy Luke megsérült, és hogy Kyp érintett az ügyben.

A mon calamari nagykövet felpillantott rám, és megszólalt: - Amíg nem találunk szilárd bizonyítékot arra, hogy Kyp itt járt, mm vádolhatjuk őt semmivel!

- De hát a Headhunter... - kezdtem tiltakozni, de Cilghal közbeszólt:

- Lehet, hogy ellopták tőle, és valaki más érkezett vele ide.

- Az óvatosság sosem árt, Cilghal, de nem nehéz levonni a megfelelő következtetéseket - közölte Kam, azzal odaballagott a tető széléhez, lenézett a mélybe, és felmordult: - Lehet, hogy Kyp most is itt rejtőzik, ezen a kőgolyón?

- Nem hallom őt - közölte a fejét rázva Streen.

Szeretném remélni, hogy halott, de nem hiszek benne - jegyezte m meg, aztán Kamra nézve hozzátettem: - Ha jól sejtem, azon töröd a fejed, hogy ha itt hagyta a hajóját, hogyan tűnt el a holdról...

- Így van - erősítette meg a feltevésemet Kam. - És ha nem holott magával szövetségeseket, akkor csakis egyféleképpen távozhatott. Tudomásunk szerint ezen a Headhunteren kívül az egész rendszerben egyetlen hajó van: a Napzúzó. - Hirtelen ökölbe szorította I kezét, és hozzáfűzte: - És Kyp tudja, hogyan működik.

Tionne megborzongott, és felvetette:

- Lehet akkora a hatalma, hogy képes kihúzni a gázóriás szívéből?

Streen leguggolt, és felkapott a szentély tetejéről egy apró követ, amely milliónyi színben tündökölt a lenyugvó nap fényében.

- Ez itt egy Corusca-ékkő - magyarázta aztán a bespini remete. - Az egész világegyetemben egyedül a Yavin mélyén alakul ki. Lehetséges, hogy ez a darab beszorult a Napzúzó zsilipszerelékébe, aztán kiesett onnan, amikor Kyp beszállt a gépbe.

- Nem erre a hírre vágytam - morogtam rosszkedvűen.

Cilghal felemelte a kezét, és miután valamennyien felé fordultunk, beszélni kezdett:

- Corusca-köveket találhatunk szerte az egész rendszerben, és sem-miképpen sem állapíthatjuk meg biztosan, hogy ez a darab mióta hever itt. Ami ennél is fontosabb, nem tudjuk megállapítani, hogy l Napzúzó ott van-e még a gázóriás mélyén, vagy nincs. Már megint közvetett bizonyítékok alapján vonunk le következtetéseket.

- Már értem, miért álltál diplomatának, nagykövet asszony - jegyeztem meg, mélyet sóhajtva. - Rendben, akkor nézzük a lényeget! Lépésről lépésre kell haladnunk. Először is, vigyük le Skywalker mestert, hogy védve legyen az időjárás viszontagságaitól.

- A Fogadóterembe kéne vinnünk - vélekedett szomorkásán mosolyogva Tionne.

Megborzongtam és megkérdeztem:

- Az nem úgy hatna, mintha felravataloznánk? Nem halt meg.

- Csak arra gondolok - felelte Tionne, mialatt a mosolya lehervadt -, hogy a mester szereti azt a termet, továbbá jó az akusztikája az énekléshez, ráadásul egy nagy győzelmi ünnepség színhelye volt,

Kam odalépett mellé, szelíden rátette kezét a nő vállára, és megszólalt:

- Szerintem jó ötlet. Elég hely van ott, hogy mindnyáján a mester köré gyűljünk, és meghallgassuk a balladáidat. Nem volna rossz, ha továbbra is a közösségünk tagjának érezné magát. - Miután elhallgatott, Tionne előtt elnézve rám pillantott, és éppen csak láthatóan felrántotta a jobb szemöldökét.

- Igen, valóban kiváló gondolat - hadartam sietve. - Látod, Tionne, sokkal gyorsabban jár az eszed, mint nekem. - A mon calamari felé fordultam, és a következő szavaimat már hozzá intéztem: - Nagykövet, tudtommal rendelkezel gyógyító képességekkel. Megtennéd, hogy megvizsgálod Skywalker mestert, és közlöd velünk, hogy mit tehetünk érte? Bár az itteni orvosi készleteink eléggé korlátozottak.

- Igen, el tudom végezni az alapvető vizsgálatokat - válaszolta Cilghal. - De az máris biztos, hogy ide kell hívnunk egy teljes orvoscsapatot, amilyen gyorsan csak lehetséges. - Pislantott néhányat a maga lassú módján, és folytatta: - Értesítenünk kell az Új Köztársaság vezetőit, de különösen Organa Solo tanácsost arról, hogy történt valami a fivérével.

- És tudatnunk kell velük, hogy Kyp Durron elvitte a Napzúzót - tette hozzá Brakiss. - Halálosan gyűlöli a Birodalom maradványait és nem lehet megmondani, mihez kezd azzal a rettenetes tűzerővel

Cilghal tiltakozni akart, de gyorsan megelőztem:

- De legalábbis szükségünk van egy felderítőcsapatra, amely ellenőrzi, hogy a Napzúzó ott van-e még a gázóriásban.

Kirana Ti leguggolt, a köpenye szegélyével letörölte Luke homlokáról a verejtéket, és csendesen megjegyezte:

- Továbbá gondoskodnunk kell arról, hogy Skywalker mester egy pillanatra se maradjon egyedül. Éjjel-nappal vigyáznunk kell rá.

- Gondolod, hogy továbbra is veszélyben van? - kérdezte elhűlten Dorsk 81.

- Nem vethetjük el ezt a lehetőséget - feleltem Kirana Ti helyett. Kyp talán végezni akart vele, de az utolsó pillanatban visszafogta m ngát olyan okból, amit mi még csak nem is sejthetünk. Lehet, hogy visszatér, hogy befejezze a művét. - Egy pillanatra elhallgattam, mert átvillant az agyamon a gondolat: vagy inkább a sötét alak akarja ezt. Aztán megköszörültem a torkomat, és hozzáfűztem: - Orvosi szempontból is jó, ha mindig lesz valaki Skywalker mester mellett, arra az esetre, ha változás állna be az állapotában.

- Akkor most vigyük le! - javasolta bólogatva a mon calamari. - Azt hiszem, elég stabil az állapota ahhoz, hogy mozgassuk.

- Helyes! - vágtam rá, és mert végre cselekedhettem, valamivel jobb kedvre derültem. - Én rácsatlakozom a HoloHálózatra, és értesítem a coruscantiakat a történtekről. Cilghal, szeretném, ha kicsivel később te beszélnél Solo tanácsossal. Te sokkal jobban meg tudod válaszolni majd a Luke állapotára vonatkozó kérdéseket, mint én. Ezenfelül jobb lesz, ha nem egy idegentől, hanem egy ismerőstől szerez tudomást az itteni eseményekről.

Brakiss szigorú pillantást vetett rám, és megkérdezte:

- És mi legyen a többiekkel?

- Azt nem tudom - válaszoltam a vállamat vonogatva. - Mindenki csinálja azt, amire alkalmas és képes. Segítsenek Cilghalnak. Főzzenek ebédet. Meditáljanak.

- Meditáljanak? - ismételte megrökönyödve a szót a karcsú férfi. - Az aligha segít rajtunk ebben a helyzetben, nem gondolod?

Kam lendületesen megrázta a fejét, és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette:

- Meg kell előznünk a pánikot, és meg kell őriznünk a hidegvérünket, hogy tisztán tudjunk gondolkodni. Gyakorolni fogjuk mindazt, amit eddig tanultunk, hogy tovább erősítsük magunkat. Ha Kyp visszatér, vagy ha új problémák keletkeznek, meg kell birkóznunk velük. - Végignézett rajtunk, a többieken, és hozzátette: - Elvárom, hogy mindazok, akik nincsenek éppen szolgálatban, részt vegyenek a gyakorlatokon, ahogyan eddig is.

- Hát, ez is egy terv - dünnyögtem, majd odabiccentettem Kamnak. - Méghozzá egész jó terv. Minden világos? Helyes. Vágjunk bele!

Lesiettem a kommunikációs központba, és aktiváltam a rendszert Luke asztrodroidja becsületesen sürgölődött körülöttem, hogy segítsen nekem, de annyira nyugtalan volt, hogy összevissza váltogatta a sávokat. Folytonos sípolását és dudálását furcsa, magas felhang kísérte, amit akkor szoktam hallani Füttyöstől, amikor már nagyon akarta, hogy megolajoztassam a futóműveit.

- Menj, Artu - mondtam neki végül -, Skywalker mester biztosan jobban érezné magát, ha mellette lennél. És te jobban tudnád monitorozni az életjelenségeit, mint bármelyikünk.

Önkéntelenül elmosolyodtam, amikor az apró droid megpördült és kiviharzott a kommunikációs központból - amúgy sem akartam hogy körülöttem szerencsétlenkedjen, mialatt dolgozom.

Először Wedge-t próbáltam elérni, de csak üzenetet tudtam hagyni neki a személyi holofiókjában. Másodjára Tychóval próbálkoztam, és sikerült elkapnom őt az osztag főhadiszállásán.

Szélesen rám mosolygott, és miután köszöntöttük egymást, megjegyezte:

- Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar hallani fogok önről. Hogy megy a felkészülés?

Megráztam a fejemet, mire Tycho arcáról egyből eltűnt a mosoly.

- Éppen az előbb kaptunk komoly találatot - közöltem komoran - Luke Skywalkerre zúdult a java.

- Mi történt vele?

- Megsebesült, és nem tudjuk, mennyire súlyosan. Csak találgatjuk, hogy mi történt, de egyik magyarázat sem biztató. Az állapota jelenleg stabil, és reméljük, hogy felépül, de mindenképpen szükségünk van egy orvoscsapatra, amilyen gyorsan csak lehetséges.

Tycho kinézett oldalra, majd bólintott, és válaszolt:

- Éppen van egy feltöltött, repülésre kész szállítóegységem. Haladéktalanul riasztok egy orvoscsapatot, és magam is útnak indulok.

- Remek - feleltem, majd rövid szünet után hozzátettem: - Van héti néhány dolog, amit szeretném, ha magával hozna.

- Amire csak szükségük van. Egy kicsit talán rázós lesz megszerezni - mondtam a tarkómat vakargatva. - Szükségem lenne annyi nergon 14 töltetre, amennyiveI le lehet rombolni egy akkora épületet, amekkora ez a szentély. Tycho hátradőlt, meglepetten pislogott rám, és fojtott hangon megkérdezte:

- Ennyire súlyos a helyzet?

- Eképzelhető - feleltem megfontoltan bólogatva. - Remélem, nem az zajlik itt, amire gondolok, de ha mégis, valószínűleg meg kell semmisítenem egy templomot, hogy megbontsak egy bizonyos kört.

Vártam néhány pillanatig, majd a hangomat lefojtva folytattam: - azt kérem, hogy a ládákon ne legyenek feliratok. Nem tudom, hogy kiben bízhatok itt...

- Vagyis csak saját magában bízik - állapította meg Tycho.

- Igen, pontosan ez az igazság.

Tycho néhány másodpercig szótlanul méregetett, aztán lassan, nehézkesen bólintott, és megjegyezte:

- Remélem, tudja, hogy mit csinál.

- Igen, azt hiszem - válaszoltam, és végighúztam kezemet a hajamon. - Még egy utolsó kérés. Szeretném, ha összehozna Cracken tábornokkal. Életbevágóan fontos, hogy beszéljek vele.

Rendben, ezt máris teljesítem - felelte Tycho, azzal gyorsan rám vigyorgott, és elköszönt: - Körülbelül harminc óra múlva találkozunk!

- Köszönöm, ezredes úr!

Tycho arcának képe eltűnt, a helyén a Zsivány-osztag címerének hologramja jelent meg a holovetítő lapja felett. A háromdimenziós kép láttán akarva-akaratlan elmosolyodtam. Nyomban eszembe jutóott az az idő, amikor Gavin Darklighter megtervezte: a Lázadás címerét tizenkét, a szélek felé száguldó X-szárnyúval egészítette ki. Közel öt éven keresztül ez a jelkép segített meghatározni az éntudatomat. Most pedig segített emlékezni arra, hogy honnan jöttem, m egy újabb büszke hagyomány volt, amelyet beleépítettem az új életembe.

Néhány másodperces várakozás után a címer elsötétült, és a helyén Cracken arcának képe derengett fel. A tábornok minden udvariaskodást mellőzve azonnal a lényegre tért:

- Celchu ezredes célzott arra, hogy sürgős ügyben kíván beszélj velem.

Kurtán bólintottam, és belekezdtem:

- Emlékszik még arra, hogy nemrégiben úgy hitte, a Napzúzó teljesen biztonságos helyen lesz a Yavin gázóriásában?

- Nem tetszik a kérdésének hangszíne, kapitány úr - felelte Cracken, és gyanakodva meredt rám.

- Hát akkor az ok sem fog tetszeni, amiért feltettem - válaszoltam, azzal szenvtelen képet vágva leadtam a jelentést: - Helyi idő szerint valamivel éjfél után ismeretlen személy vagy személyek érkeztek a Yavin-4-re. Összecsaptak Skywalker mesterrel, legyőzték, és haladéktalanul távoztak. Hátrahagytak egy Z-95 Headhuntert, de előtte még megrongálták a vezérlőberendezéseit. A szóban forgó hajó utoljára Kyp Durron tulajdonában volt, aki egyike azon keveseknek, akik értenek a Napzúzó kezeléséhez. Nem állnak rendelkezésünkre szövetminták és ujjlenyomatok annak igazolására, hogy Kyp a gépen tartózkodott, amikor az leszállt, de higgye el nekem, rajta volt. - Némi bűntudatot éreztem, amiért bizonyítékok hiányában is megneveztem a gyanúsítottat, de a tények elkendőzésével aligha segítettem volna abban, hogy az Új Köztársaság Titkosszolgálata megoldja a helyzetet.

Mialatt beszéltem, Cracken mind komorabbá vált, végül lassan kinyitotta a száját, és megkérdezte:

- Van elképzelése arról, hogy hová ment, és hogy ki van vele?

- Semmi olyan, amit ön elhinne - válaszoltam lemondóan legyintve. - Mindazok fényében, amit a közelmúltban hallottunk Kyptől, úgy tűnik, haragja a Birodalom ellen irányul. Ha találgatnom kellene, azt mondanám, hogy a legutóbbi önjelölt hadurak egyikére vadászik, vagy talán Thrawn flottájának maradékát keresi. Annyi bizonyos, hogy ha megtalálja a célpontját, mindannyian értesülni fogunk róla.

- Egy tizennyolc éves kölyök, aki egy börtönbányában nőtt fel, irányít egy olyan fegyvert, amely egész csillagrendszereket képes megsemmisíteni - sorolta Cracken, majd megvakart egy foltot a homlokán. - Amikor a birodalmiakkal küzdöttünk, legalább volt esélyünk arra, hogy megjósoljuk a viselkedésüket. De egy kölyök, aki a fél Galaxisra haragszik?

- Egyetértek - dünnyögtem -, nem ezek az Új Köztársaság legszebb napjai.

- Az imént azt mondta, Luke Skywalker vereséget szenvedett. Az állapota?

- Megsebesült és kómába esett - válaszoltam eléggé letörten. - Nem lehet megállapítani, hogy mikor tér magához, sem pedig azt, hogy magához tér-e egyáltalán. Cracken fáradtan bólogatott, és kijelentette: - Szóval, ebben az ügyben magunkra maradtunk.

- Így van - erősítettem meg a véleményét. - Cilghal nagykövet hamarosan kapcsolatba lép Organa Solo tanácsossal, amint több Információnk lesz Skywalker mester állapotáról. Celchu ezredes perceken belül útnak indít egy orvoscsapatot. Mostantól számítva valamivel több, mint egy napon belül fognak megérkezni ide. - Megvontam a vállamat és hozzátettem: - Én pedig folyamatosan tájékoztatni fogom önt a fejleményekről. - Előre is köszönöm - mormolta Cracken.

Ekkor haboztam néhány másodpercig, aztán belenéztem a kamerába, és megszólaltam:

- Az imént elhangzottakhoz képest talán jelentéktelennek tűnik, de... nem kapott hírt Miraxról?

- A legkevésbé sem jelentéktelen az ügy, kapitány. Őszintén csodálom önt, amiért türtőztette magát, és mindeddig nem hozakodott elő ezzel a kérdéssel - válaszolta a tábornok, és a fejét csóválva folytatta: - Sajnálom, de nincsenek hírek és nincsenek nyomok, amelyek alapján elindulhatnánk. Senki sem követelt váltságdíjat. Továbbra is csak keresünk és remélünk.

- Biztos vagyok abban, hogy megtesznek mindent, amit lehet, és magam is reménykedem. Köszönöm, uram - feleltem, azzal gyors mozdulattal tisztelegtem, és hozzátettem: - A Yavin-4 kiszáll.